2010. november 20., szombat

Nyugdíjpénztárkodás

Nos, a magánnyugdíjpénztárak körüli cirkusz elgondolkodásra késztetett...
Először is, vajon mit jelenthet a nevükben a 'magán'? Arra jutottam, hogy nem azt, hogy a magánembernek 'ejdejó', hanem a működtetők magánérdekeit szolgáló, és profitját adó üzleti vállalkozás.
Ugyanis a hozamokkal történő 'játszadozás' és a működési költségek felszámolásával a pénztártagoknak járó összeget olyan mértékben tudják kordában tartani, hogy abból ők jól éljenek, és még véletlenül se járjanak rosszul. Hiszen vajon egy minimálbéres dolgozó által 20 év alatt megtakarított összeg mennyi lehet egy ilyen pénztárban? 4 millió? Ha nyugdíjba megy, milyen feltételekkel kapja meg a pénzét? Mennyit vesznek el majd belőle akkor, ha egy összegben felveszi? Merthogy nyúlnak majd belőle kezelési költség gyanánt, az biztos... És vajon mire megy azzal, ha egy összegben felveszi? Szerintem semmire.
Mi a helyzet az életjáradékra váltással? Milyen feltételekkel teheti majd meg? Menni lesz ez a járadék havonta? Tudja valaki jelenleg? Szerintem senki, hiszen addig akárhányszor módosíthatják a feltételeket és szabályokat, de az biztos, hogy jól nem fog járni egyetlen pénztártag sem. A megállapított életjáradék fog-e majd növekedni legalább az infláció mértékével? Vajon ez az életjáradék, és a majdan megállapításra kerülő állami nyugdíjának összege (ami ugye jóval kevesebb lesz, mint azé a polgáré, aki maradt kizárólag az állami nyugdíjrendszerben) el fogja érni a teljes értékű állami nyugdíjat? Kötve hiszem... gondoljunk a mindenféle kezelési költségekre...

Nos, akkor tegyük fel még egyszer a kérdést: kinek éri meg magánnyugdíjpénztárba tartozni? Aki üzemelteti, világos, mint a nap.

Az állami nyugdíjbefizetésemből kap valaki kezelési költségre valót? Nem, tehát a nyugdíjra szánt pénz inkább kerülhet a megfelelő helyre. Látszólag... bár azért ne legyenek illúzióink, nem követik, nem jegyzik személyre szabottan a befizetéseket, és mint tudjuk, a politikusok közt mindig vannak hunvaldok és társaik, a képlet adott.

Ha kicsit visszagondolok a társadalmakra a történelem folyamán, akkor azt kell mondanom, hogy a nyugdíj viszonylag újkeletű dolog. Az meg pláne, hogy az öregeknek saját maguknak kell megteremteni az öregségük anyagi létalapját. Ha évszázadokig eltartották a társadalmak az öregjeiket, akkor most miért kellene másképp lenni? Az aktívok munkája kell hogy megteremtse az életfeltételeket az eljövendő generációnak illetve a már magát eltartani nem képes generációnak, ezért úgy gondolom, hogy az eddigi állami nyugdíjrendszer teljesen jól van így, ahogy kitalálták, finomítani lehet rajta, illetve szigorú ellenőrzést, kontrollt kell alkalmazni azokon, akik a kezelésében részt vesznek. Amit levonnak a dolgozóktól, abból fizetik az öregségi nyugdíjat, tiszta sor. Arra kell törekedni, hogy az aktív és munkaképes lakosság dolgozzon, legyen hol dolgoznia, teremtse meg ezt az összeget, és ne segélyekre és más juttatásokra ácsingózzon.

Aztán van itt még egy dolog. A politikus szavazatot akar, nem? A nyugdíjasok szavazatát is akarja. Nézzük végig az eddigi nyugdíj viszonyokat:
  • csökkent valaha a nyugdíj? nem
  • emelkedett legalább az infláció mértékével a nyugdíj? igen
  • voltak inflációnál magasabb emelések? igen
  • voltak kompenzációk? igen
És még sorolhatnánk...
Konklúzió: nyomás az állami nyugdíjrendszerbe!